1. Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk
Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk
egyetlen egyszer!

 ___

2.  Elválni könnyű, de feledni nehéz.
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet h könnyen, nevetve búcsúzunk,
De fájni fog, ha találkozunk.
A sors tudja mi lehet,
Ha visszajössz lesütöd szemed.
Százszor is megállnál mégis visszamész,
Elválni könnyű, de feledni nehéz.

 ___

3.  Egy szív, mi összetört,
Egy csók, mi meggyötört,
S csak egy érintés,
Olyan mint egy kísértés,
Csak egy szerelem,
Mi nem múlik el sohasem,
Egy lány, ki nem sokat kért,
Mégis a végszava egy éles kés....

 ____

4. Fáj, mikor mást ölelsz,
Fáj, mikor mást követelsz,
Fáj, de viselem,
Ezt akartam, ez lesz a végzetem....
Fáj, mikor mással hallgatod dalunkat,
Fáj, mikor másnak adod ígért szavainkat,
Fáj, mert már engem a halál vár,
S már minden sóhajomban neved kiabál.

____

5. Szeretlek bár tudom nem lehet, más nézi tüzét ragyogó szemednek. Várlak bár tudom felesleges nem én vagyok az aki veled lehet. Sírok bár tudom nem éri meg, Szenvedésemet te nem érted meg. Remélek, bár tudom értelmetlen szerelmem örökké reménytelen. Felednélek, bár tudom lehetetlen, arcod szívemnek felejthetetlen. Hallgatok, bár nagyon nehéz pedig csak szerettelek ennyi volt az egész.

                       __

Igen őrült vagyok... menthetetlenül,bolondul, szenvedélyesen, átkozottul őrült és gyakran úgy érzem ez az egyetlen dolog ami miatt ennyi mindent túlélek és kibírok ezen az őrült világon...

                    ___

Olyan fajta lány vagyok, aki nem ír rád, bármennyire is akar..Aki nem megy oda hozzád, bármennyire is kíván..Lehet, hogy rossz dolog, sőt tudom, hogy az, de a büszkeség ennél sokkal fontosabb..Megvárom inkább, hogy te írj rám, hogy te gyere hozzám..ha nem..akkor az, sajnos már nem az én hibám..

__
Gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél, mennyivel unalmasabb lenne a világ Például a barátaid számára. Mennyi át nem élt közös emlék,mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. Hány pillantás, amit csak neked szántak,egy mosoly,amit soha nem fogsz elfelejteni. Egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. Az első érintés, amit tőle kaptál,az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett,és hazaszaladtatok a pulcsija alatt. De ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. Akkor semmi nem lenne. Ez számunkra elképzelhetetlen. S mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet,ha senki nem szeret,ha legszívesebben elsüllyednél, mintha nem is lettél volna,esetleg elmenekülnél a világ másik végébe,állj meg egy kicsit. Gondolj magadra. Aztán a családodra. Rá. Majd a barátaidra. A világra .Egy évre. Egy hónapra. Egy napra. Egy órára. Egy Percre. Egy másodpercre .Majd nyisd ki a szemed. Látod? Felébredtél. Ez a való világ. Innen nincs kiút. Itt már nem lehet felébredni. Nyitott szemmel kell járni, éjjel, nappal. Senkiben nem szabad megbízni. Még abban sem, aki azt mondja,hogy a legjobb barátod. nem tudhatod, hogy mikor támad hátulról. Aki azt mondja, hogy szeret,talán igaz lehet .De akinél a szem beszél, az igazán érted él.

Szeretném megköszönni azoknak, akik bántottak, mert megtanítottak arra, hogy az idiótáknak elég az arcukba mosolyogni.
Köszönöm azoknak, akikben csalódtam, és hagytak földre esni, mert másképp sosem tanultam volna meg felállni.
Köszönöm azoknak, akik azt mondták hogy 'hiszen nézz magadra' , mert másképp nem jöttem volna rá, hogy milyen egyedi vagyok.
Köszönöm azoknak akik azt mondták, hogy 'gyűlöllek téged' mert végre rájöttem, hogy mindeddig csak az utamban álltak.
És szeretném megköszönni azoknak, akik szerettek és bíztak bennem, és most is ezáltal megtartva az erőt, a hitet ami bennem rejlik'

 

Talán igaz, amit mondanak. Mindig lesz egy ember, akin sosem tudod majd igazán túltenni magad. Nem számít, hogy hány jobb emberrel találkoztál, akik jobban bántak veled, és akik jobban szerettek, az agyad hátsó zugában mindig ott lesz az az ember, akit teljesen sosem tudsz elfelejteni.

 

Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett. (3 MSC)

 

 

Oldal: ϊđέzeтeк
Itt mindent megtalálsz, csak klikk ide ;) www.fran.hupont.hu - © 2008 - 2024 - fran.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat